Lassan már egy hete Berlinben vagyok, és egészen kezdem megszokni a város. Na, azt nem mondom, hogy ismerem minden zugát, de azt hiszem elég sok mindent láttam már.

Egészen fura, hogy itt az időjárás felváltva játsza azt, hogy egyik nap esik, és fúj a szél, a másiknak pedig süt a nap. Tegnapelőtt kellemes sétálós idő volt, aztén tegnap délelőtt nagyon zuhogott az eső, de délután már csak a szél fújt, aztán ma délelőtt szerencsére ismét egy napsütéses nap van.

Kicsit térjünk vissza a tegnap előttre, azaz a szerdára.
Miután délelőtt sikeresen bejelentkeztem a közelünkben lévő Bürgeramtnál (olyan mint otthon az okmányiroda), mivel egészen barátságos idő volt, úgy döntöttem, hogy ezt kihasználva délután valamerre muszáj egy hosszabb sétát tennem. Ebéd után nézegettem egy darabig a térképet, meg az internetet, hogy merre is induljak, és arra jutottam, hogy akkor felfedezem a berlini falat. (vagy legalábbis, ami még ma is látható belőle)

Olvastam, hogy van többféle séte is, amit ajánlanak, ha végig, akarunk menni a fal egykori vonalán, uh abból ki is választottam a leghosszabbat, gondolván, hogy ki tudja meddig lesz ilyen szép idő, és felültem az S-Bahnra, hogy belevessem magam Kelet-Berlinbe.
(arra ugyan a nap végére rá kellett jönnöm, hogy a kiszemelt útvonalnak még a harmadát sem tettem meg, de így is borzalmasan elfáradtam estére)
Az S-bahnnal utazva is már sok nevezetességet lehetett látni (tv torony, bundestag, berlini dóm), uh még örültem is neki, hogy úgy döntöttem, hogy nem a belvárosból kezdem a sétát. Amiatt utaztam el a Warschauer Str.-ig, mert annak a közelében van az úgy nevezett East Side Galery (amiről szintén egy kis ismertető füzetben olvastam először).

Itt a fal az eredeti helyén áll, de arról híres ez a hely, hogy miután lebomlott a fal a világ részéről rengeteg művész jött, hogy a falra festhessenek. És most ilyen olykor absztrakt, olykor karikatúraszerű festményekkel van tele a falnak ez a leghosszabban az eredeti helyén meghagyott része. Most is voltak ott olyanok, akik éppen alkotás közben voltak, szóval időnként kerülnek fel teljesen új képek is, de a régieket is a feliratok tanusága szerint mindig resteurálják, felújítják.
Nekem nagyon sok tetszett, de most nem kezdem el ide bemásolgatni őket, hanem inkább nézzétek meg őket képeim között.

Közben persze a fal sem volt végig összefüggő, mert vágtak ki szakaszonként belőle egy darabot, h kilehesen sétálni a Spree-hez is. Meg persze azért is, hogy ráláthassanak az emberek a hídakra is. Volt ott egy tábla, ami korhű fényképpel illusztrálta az egykori helyzetet, hogy hol volt a fal, és hogy a közeli híd (amit én is lefényképeztem) volt a határátkelő. Leírták azt is, hogy nem elég, hogy ott volt a fal egészen határozott határvonalként, de ott volt még a Spree is, mint egy természetes határvonal. Így ha vki vhogy még is átjutott a falon, annak még a folyóval is meg kellett küzdenie, és a túlpartra való kiúszás sokaknak nem sikerült. Szerencsére nem tudom elképzelni, milyen lehetett, amikor állt a fal, (meg nem is emlékszem, h 3 éves koromban mi történt körülöttem) de biztos, hogy nagyon kemény lehetett azoknak az élete, akik abban az időben a fal árnyékában éltek.

Végigsétálva az East Side Galery mellett egyre inkább közeledtem a TV toronyhoz, de azért még kicsit arréb volt. :)
Útközben kicsit letértem a tervezett séta útvonaltól (de találtam egy újabb szép parkot a végében egy jópofa szökőkúttal), meg a cipőm is már nagyon nyomta a lábamat, uh inkább felültem egy buszra és elmentem vele az Alexanderplatz-ig.

Nem tudtam mi van ott olyan érdekes, de mivel annyi helyről hallottam, hogy az itt egy elég központi hely gondoltam, akkor csak lehetett ott vmi, amit érdemes megnézni. És tényleg volt is. :)
Ahogy odaértem világossá vált, h miért olyan központi ez a hely. Itt van a tv torony, meg a berlini Rathaus (városháza), előtte egy szép szökőkúttal, és a tér másik oldalán egy régi,de szépen megörzött templommal. Mindemellett rengeteg üzlet van itt körbe a téren, és egy csomó busz, villamos és metro vonal találkozik itt, nem is beszélve már az s-bahn álllomásról. Viszont mire ideértem addigra a lábam már nem annyira szeretett volna sétálni, de én még mentem volna, mert az induláskor az S-bahnból látott berlini dóm kupoláját most már egészen közelről is láttam, de jobbnak láttam, ha megint felülök egy buszra, és most már a koli felé veszem az utam.

És igen jó választás volt a 200-as busz, mert arról is lehetett még egy jó pár érdekességet látni. Itt is vannak emeletes buszok (mint Londonban a double decker-ek), amiket itt metrobus-nak hívnak, mert a metro vonalán járnak nagyjából, és ahhoz adnak kiegészítést. Szóval egy ilyen metrobusz emeletéről még hazafelé sikerült megszemlélni a dómot, a bundenstagot (parlament), a Humboldt Egyetemet, és az állatkert japán stílusban épült egyik bejáratát.

Azt hiszem egészen látnivalókban gazdag napot zárhattam, és utólag nem is bántam, hogy nem mentem végig a kitűzött berlini fal menti útvonalon. Lesz még rá lehetőség.
Mint pl. ahogy azt tegnap is tettem. De ez már egy újabb bejegyzés lesz. :)