Már az időjárás jelentésből tudtam, hogy csütörtökön elég esős idő lesz, uh erre számítva inkább jó sokáig aludtam. Az eső egész délelőtt zuhogott, de ami "kötelező program" volt, hogy bemenjek a városba a koli adminisztratív ügyeit intéző hölgyhöz (Frau Steinbrückhöz), azt délután is meg tudtam tenni, mert du. is volt fogadó órája.
Uh olvasgattam inkább felkelés után, meg néztem ahogy esik az eső, és csak bízni mertem benne, hogy mire el kell indulnom, addigra legalább egy kicsit abbahagyja.

Szerencsére délelőtt (meg este) kieste magát, és mire útnak indultam, addigra már csak a szél fújt. Meg is lepődtem ezen, mert nem is számítottam rá, így nem is volt tervem, hogy merre menjek, ha végeztem Frau Steinbrücknél. Végül az lett belőle, hogy visszamentem a Zoologischer Gartenhez, mert szerdán a hazafelé buszozás közben láttam ott a környék egészen jó vásárolgatós helynek tűnt, uh azt indultam el felfedezni.
Persze nem csak  boltokat róttam, hanem ha már ott voltam, akkor közelebbről megnéztem magamnak a Gedächtniskirche-t is.

Ez az a templom, amit a lebombázás után nem állítottak helyre, hanem meghagyták akkori állapotában a templomtornyát, és csak köré építettek egy újabb harandtornyot, meg egy másik épületrészt (amiben nem tudom mi van, mert csak kívülről láttam).
Aztán eszembe jutott, h folytathatnám a tegnap megkezdett fal felfeező utat. De most a belváros felől indultam.

Azt olvastam, h a Potsdamer Platz közelében van vhol a Chechpoint Charlie nevű egykori amerikai határátkelő, de azt nem sikerült megtalálnom (na majd legközelebb). Ahogy feljöttem a metroból ott még nem a határátkelő volt, csak ott is meghagytak egy kis szakaszt a falból (itt már eredeti állapotában, de persze ezt azóta tuti még többen összefirkálták, mint eredetileg volt), és voltak közötte kis információs táblák fényképekkel arról, h milyen volt a fal idejében egy-két tér, utca, és milyen ma.
Ja, és a legmókásabb, h ott ült egy srác régi amerikai katonai egyenruhában egy kis pult mögött, ahol pecsétel az útleveledbe. :)
(az East Side Galerynél is volt ilyan az ajándék boltban, csak ott simán az eladó pecsételt)

Útközben voltak kis táblácskák, h "berliner mauer walk", azaz berlini fal séta, uh követve a táblákat visszaérkeztem a Brandenburger Torig. Most jobban körbe lehetett járni, mert amikor hétfőn ott voltunk, akkor körbe kellett kerülni az épület tömböt, mert vmi rendezvény után nagyon takarítottak, meg színpadot szedtek még szét.
Át sétáltam alatta, és jól megnéztem magamnak. Igazából közelről semmi különös nincs rajta, 2 oldalán van 1-1 vmilyen görög szobor, és belül a falakon pedig domborművek, amikről nem tudtam kivenni, h mit ábrázolnak. De az ilyeneknél már csak az szokott lenni, h vmi nagyon magasztos és dicsőséges dolgot akarnak megörökíteni. Mindenesetre nagyon szépen karban van tartva maga az egész kapu, tisztára olyan kinézete van, mintha nem rég készült csak volna el. Egyedül a tetején lévő lovasfogatos szobor árulkodik róla, h azért nem mai darab. :)

Előtte van a Pariser Platz, ami körbe van nagykövetségekkel. Meg ott a környéken is van még néhány. Itt van a magyar követség is (nézzétek meg a fotók között), meg rábukkantam egy herendi polcelán boltra a tér egyik sarkában. Meg itt van még az európai unió bizottségának is egy épülete, uh igazán diplomata negyed. :)

A fáradtság és az éhség elindított a kolifelé, uh még útközben beugrottam az egyik közeli boltba, és hazaérve neki álltam vacsorát készíteni.

Este még beszéltem Lacival, aki azt mesélte, h otthon nálatok szinte nyári meleg volt. Kis mázlisták- gondoltam magamban. Itt egész nap majd lefagy az ember, ott meg 28 fok van.
De szerencsére ma reggel, mikor felébredtem a hasamra éppen nem, de az ablakon ide is besütött a nap. :) És még ha nincs is 28 fok, csak 12, de azért így sokkal jobb, mint esőben fázni. És ahogy látom, hétvégére is egészen napos időt mutat az előrejelzés, ami csak kedvez a további városnézésnek! :)

Ebédelek, aztán újra útnak indulok. De majd jelentkezem hamarosan.