Azaz német nevén a Pfaueninselen jártam pénteken. Mivel aznap egészen napsütéses idő volt, ez pedig igazán jó lehetőség volt egy kis sétára.

A szigetig csak egy olyan busz jár, ami mint utóbb rájöttem csak 2 óránként megy el addig (de egyébként is csak óránként jár hétköznap busz azon a vonalon). A busz végállomásától pedig komppal lehet átjutni a szigetre. Olyan sokat nem voltam végül is ott, mert sötétedés után már nem lehet a szigeten tartózkodni, és a buszok is ritkán járnak, uh csak 2 órát töltöttem el a  szigeten, pedig azért még egy ennél hosszabb sétát is megérne.

Talán nem nagy meglepetésre, de ide is egy kastély miatt jöttem. Ez a sziget volt régen a porosz királyok nyaraló helye, mivel akkoriban nem volt divat a külföldre utazás, ugyanis a királynak 365/24-es munkarendje volt, azaz állandóan elérhetőnek kellett lennie, így mindig az országban kellett lennie.
A kastély egészen érdekesen néz ki kivülről, mintha csak vmi makett lenne. Aztán az idegenvezető hölgy magyarázatot adott erre az érzésre. Ugyanis az egész kastély fából készült, és kívülről csak úgy van lefestve, lekezelve, h mészkő hatást keltsen.
Belülről is az egyik legkülönlegesebb kastély azok közül, amiket ez az alapítvány tart fenn, mivel minden bútor, berendezés, tapéta, tényleg minden, ami a kastélyban van, az teljesen eredeti. Ez annak köszönhető, hogy mivel ez csak egy nyaraló volt - július, augusztusban tartozkodott itt a királyi pár, tehát télen sosem jöttek ide, azaz sosem fűtöttek (ami mondjuk nem is lenne igazán tanácsos egy faból készült kastélyban).
Ez azért tett jót az épületnek, mert a fán keresztül még ha nagyon lassan is, de tudott mozogni a levegő a helyiségekben, ami konzerválni tudta az összes berendezést, és mindent. Persze kellett ehhez még az is, h nagyon ritkán volt használatban, és kevésbé egyszerűen megközelíthető.
Bár én csodálkoztam magamban azon, h nem szenvedte meg ez a kastély a háborúkat, mint a többi, amiket eddig megmegnéztem.
Mondta is az idegenvezető hölgy, h ezzel a kastéllyal van a legnagyobb szerencséjük, mivel az összes bútor, meg minden megmaradt eredetiben így csak arra kell vigyázniuk, h ne fűtsenek, és ne világítsanak az épületben (mert a meleg levegő roncsolná az eddig megmaradt dolgokat), szemben az összes többi kastéllyal, ahol nagyon sok mindent újra kellett gyártatniuk, fel kellett újjíttatnuk, vagy egyes épület részeket szinte újra kellett építenük.

Szóval ez a kis kastélyt is megérte megnézni, mert most már ilyen kuriózumot is láttam. Na meg pávákat! Bár azért inkább csak tisztes távolságból szemléltem őket.
Az egész sziget tényleg nagyon békés volt. Egyáltalán nem hallatszódik oda be autózaj, legfeljebb a kompmotorja, vagy 1-2 arra járó repülő-é. De elhiszem, h jó kis nyaraló hely lehetett, motoros komp, meg repülő meg nem valószínű, h zavarta az 1800-as évek elején ott a királyt. :)

És lehet nézegetni a képeket is!