Vasárnap a fent nevezett kastélyban és környékén jártam. Erről már a képeket meg is tudjátok nézni.

Röviden: a kastély maga nem volt olyan nagy szám, de ide is jó volt az éves jegyem, amit vettem, és mivel a kastély kaszinója csak október végéig van nyitva, ezért eljöttem ide. A képeken is látható Glienicke híd Porsdamot és Berlin köti össze, uh ez jól mutatja, h mennyire összeér a 2 város.
Viszont, ami miatt nagyon megérte eljönni ide, h eszméletlenül szép innen a kilátás! Egészen be lehetett látni Potsdamba is, és az egyes kastély épületekre is jól rá lehetett látni (Babelsberg, Cecilienhof Belvedere-je). És még naplemente is volt, uh ez igazán jó témát adott a fotózáshoz, amit a szürkület közeledte egy kicsit nehezített is.

Egy kicsit a kastélyról is:
Carl porosz herceg és feleségének rezidenciája volt ez 1823-tól. Ez is eléggé klasszicista és romatikus stílusú volt, amit a kertben is igyekeztem megvalósítani, a kis antik oszlopromokkal, és a később megépített kaszinóval is.
Engem annyira ez nem nyűgözött le, mint mondjuk Babelsberg, vagy más kastélyok eddig, de a kilátásért már megérte elmenni!

Szombaton ott folytattam az Park Sanssoucibeli sétámat, ahol korábban abbahagytam. Akkor ugyanis csak elsétáltam a Belvedere-hez, de már nem mentem be, mert már késő volt.

A tervem az volt erre a napra, h megnézem a Belvedere-t, és onnan visszasétálok a Orangerie-hez, mert az sem csak egy növényház, hanem van egészen szép kastély része is. Majd azt fontosgattam, h elmenjek-e egy kilátóhelyet megnézni, mert az csak hétvégente van nyitva, de inkább a park egy eddig még ismeretlen része felé kanyarodtam, ahol a Schloss Charlottenhof áll. Igen, és ezek még mindig ugyanannak a hatalmas parknak a területén vannak. Tessék csak megnézni ezt a térképet!

Végülis, amit terveztem sikerült is tartani, sőt még Potsdam belvárosát is kicsit meg tudtam nézni, még mielőtt még haza indultam volna.

A Belvedere-ről már korábban készítettem képeket, uh azokon láthatjátok, h hogyan néz ki ma. Sajnos közelebbről és főleg belülről is megnézve azért még eléggé leharcolt az épület. Sajnos még csak az emeleti termet tudták még felújítani, de azt kell, hogy mondjam, ahhoz képest, amilyen állapotban volt korábban, csodálatosan helyre hozták a restaurátorok. Ugyanis az alsó szinten arról van egy minikiállítás, h hogyan is nézett ki az épület a háborúk alatt, és kontrasztként ott van, h hogyan változott meg a restaurálás során.
Ezt az épületet egy kisebb magaslatra építették, így ez nem teaháznak szolgált, mint a Charlettenburgi kastélynál lévő, hanem kilátónak. Erről is láthattok képeket, h milyen is a kilátás a felső szint külső erkélyéről.

Folytatva az utan egy újabb kilátót ejtettem útba, az Orangerie-t. Ugyanis ez nem csak a növények hidegtől való megóvására szolgált, hanem IV. Friedrich Wilhelm porosz király vendégek fogadására alkalmas kastély részt is kialakíttatott itt. Ennek a tetejére egy jó kis csigalépcsőn keresztül fel is lehet jutni, ahonnan már jobban körbe lehetett nézelődni. Sajnos az idő nem volt éppen túl tiszta (de sétálgatáshoz pont tökéletes volt), uh a távolban már csak elég homályosan lehet bármit is látni a képeken. De innen már nemcsak a kastélyparkot lehet megtekinteni, hanem Potsdamra is rá lehet látni (főleg jobb látási viszonyok között).
A kastély itt is csak nyári tartózkodási helyként szolgált a királynak, és vendégeinek, így nem volt éppen meleg bent, de csak október 31-ig van nyitva ez az épület, uh nem akartam kihagyni. Ugyanolyan pompa jellemzi ezt is, mint a Sanssouci-beli kastélyok többségét, mégis egy dologban különlegesebb volt.
Van egy képgaléria része, ahol a király különböző híres festők (Raffaello, Leonardo, stb.) képeinek másolatát gyűjtötte össze. Ezek a képek főként bibliai témájúak, vagy az antik világhoz kötődnek, és kb. olyan 50 képre kell gondolni. A különlegessége az ennek a képgalériának, h az 1770-as évek végén, 1800-as évek elején ez volt az egyetlen (és talán első) olyan képgyüjtemény, amelyet a köznép is szabadon megtekinthetett. Milyen jófej király volt, ugye? :D

Mire kijöttem az Orangerie-ből addigra már igen csak ebéd idő volt, uh a büfék felé vettem az utam. Mint minden látványosság közelében az árak itt is kicsit magasabbak, mint egyépként a városban, de annyira nem volt vészes, uh most az egyszer belefért. Vettem egy Bratwurst-ot, h megkóstoljam milyen is, mert ezt itt úgy eszik az emberek, mint az USA-ban a hamburgert. Tulajdonképpen ez csak egy fűszerezett, grillezett/sült vastagabb virsli, de engem annyira nem nyűgözött le. Mindenesetre annak megfelelt, h az ebéd szerepét betöltse egy kis zsömle és egy alma társaságában.

Egy kis buszozás és gyaloglás után átértem a park egy eddig számomra új részére, ahol Schloss Charlottenhof található. Ez már egy erősen klasszicista, néhol romantikus stílusú épület, ami szintén IV. Friedrich Wilmhelm-hez köthető, azonban még a trónra lépése előtti időkhöz. Ugyanis Elisabeth Ludovika bajor hercegnővel való házasságkötése után költöztek ide, mivel az épületet mint nászajándék kapta a pár. (nem rossz kis ajándék :D )
Nagyon oda voltak az akkor a klasszicizmusban divatos antik római, görög, bibliai témájú képekért, ilyen stílusú épületekért, mely magán az egész kastélyon is már kívülről látszik (mivel úgy néz ki mint egy görög templom). De belül is tele van római táncosokat ábrázoló falfestmánnyel, vagy a már az Orangerie-ben is látott kép-másolatok valószínűleg korábbi változataival.
Ennek az épületnek is van egy különleges szobája, a sátorszoba. A szoba tényleg úgy van megcsinálva, h ha belép az ember, akkor tényleg olyan érzése van, mintha egy sátorba lépett volna be. Pedig ez is csak egy szoba, ahol vagy az udvarhölgyeket szállásolták el, vagy a kevésbé előkelő vendégeket. Ezt a tábori hatást úgy tudták elérni, h a falak és a mennyezet borítása egységesen kék-fehér csíkos anyaggal volt borítva, és a bútorokon szövet volt. Az ágyak csak amolyan tábori ágyak volt (csak egy egszerű összecsukhatós ágyat kell elképzelni, mint amilyenen oviba is altatták a gyerekeket), felettük szintén ebből a kék-fehér anyagból egy kis baldachin-szerűség. Ezt persze csak azért építtették így meg, mert hallottak róla, h Napoleonnak is volt ilyen szobája Franciaországban, akkor miért ne lehetne nekik is. :)
De ezen a linken meg is udjátok nézni a szobákat ti is: zeltzimmer (az utolsó képen van ez a sátorszoba.

Ebben a klasszicista szellemben még egy igazi római fürdőt is építettek maguknak. Ami belülről részben restaurálás alatt volt, uh nem lehetett teljes pompájában látni, de kariatídák (ember alakú oszlopok) tartották a mennyezetet, pompei stílusú mozaikkal volt kirakva a fürdő padlója, és az egész épületnek kívülről is nagyon meditárran (olaszos) megjelenése van. A mókás az az egészben,h a fürdőhöz tartó épületben viszont csak az udvari kertész lakott. :D (a kertésznek volt saját fürdője, a trónörökös párnak meg nem :P )

Ezután már a vasútállomás felé vettem az irányt, de még tettem egy kis kitérőt Potsdam belvárosa felé is. Mert azt már többször is láttam a buszból, h nekik is vannak igazán szép diadalívek, melyek a város határát voltak hivatottak egykor jelezni, de ma már csak a város díszei. Kicsit még sétálgattam ezen a belvárosi sétáló utcán, ahol már igen csak készülődnek az árusok is a karácsonyra (pedig még csak október van!), uh gondolom adventkor ott is lehetnek majd az otthonihoz hasonló vásárosok.

Egy újabb kastélyt fedeztem fel magamnak, még pedig a Schloss Babelsberget.
Nagyon szép neogótikus stílusban épült kastély - bár ránézésre inkább mondaná az ember, h vár... :) Az idő már közel sem napsütéses, de azért remélem a képek tetszeni fognak!

Még biztosan visszamegyek ide is, mert ehhez a kastélyhoz is tartozik egy egész nagy park, amit már nem kezdtem el körbejárni, mert közeledett a sötétedés.Hanem amíg még világos volt készítettem néhány képet a kastélyról és a környékéről, aztán megnéztem magamnak belülről is.
Mondanom sem kell, h itt sem szabadott bent fényképezni. Bár nagyon sok mindent nem is lehetett. Na, nem azért, mert annyira csúnya lenne belülről a kastély, hanem azért, mert sajnos a háborúk miatt maga a kastély is, és a berendezése is súlyosan leamortizálódott. Egészen konkrétan a berendezésekből csak szinte töredékek maradtak meg (1-1 csillár, de az is hiányosan, vagy a kandallók párkánya), és sajnos ahogy kívülről is látszik, ha közelebb megy az ember, hogy kicsit megviselte az idő már az épületet, úgy látszik latja belülről, mert sok termet még nem tudtak restaurálni.
Pedig nagyon szép lehetett fénykorában a kastély! Ezt csak onnan tudhatjuk meg, h az egyes termekben régebbről megmaradt fotókat nagyítottak fel belmagasság nagyságúra, és úgy helyezték el a terem megfelelő helyére, h el tudjuk képzelni, milyen is lehetett. A falakon lévő információs szövegek mellett és néhány ilyen 1920-as fotó mellett összehasonlításként megmutatják, h mennyire le volt robbanva a kastély az 1990-es években.
Ez annak is köszönhető, mivel ez a rész is igen komoly katonai figyelemnek örvendett. Ugyanis nemcsak Berlin belvárosát választotta szét a berlini fal, hanem Nyugat-Berlint a tőle nyugatra, délnyugatra lévő területektől is, így Potsdamtól is. A berlini fal omlásának 20 éves évfordulója alkalmából a kastély felső szintjén van is egy fotó kiállítás, ami ezeket az időket örökíti meg. Ahogy a kastély a határátkelőt (az a zöld híd - egy oldala potsdam, a másik már Berlin), az őrtornyokat, illetve, h milyen is volt maga a határ. A kastélyból kifelejövet itt is találkoztam ugyanolyan útjelző táblácskákkal (berliner mauerweg), amikkel már Berlinben is. Ezek mutatták, h hol állt egykor a berlini fal.
 

Az érdeklődésre való tekintettel, akkor egy kicsit írok a suliról is. :)

Összeségében elmondható róluk, h nincsenek toppon az adminisztrációban, de ahhoz már otthon is hozzászoktam, h van aminek muszáj utána járni különben nem történik semmi. Itt az nehezíti egy kicsit a helyzetet, h nem tudom, melyik ajtón kell kopogtatni, h választ kapjak a kérdésemre (ha van), uh előbb még azzal kell foglalkozni, h megtalálja az ember kit kell keresnie, és csak utána indulhat a megszokott utánajárás. Szerencsére ezek kezdenek lecsengeni, uh remélem nem lesz ezután sem ennél több dolgom a bürokráciával.

Múlt héten csak 1 előadásom volt, mert a többi csak a héten vagy később kezdődött/kezdődik. Szóval eddig amiről tudok mesélni az marketing stratégia (ez van hétfőnként), és médiamenedzsment-online újságok (ebből ma volt az 1. óra).

A marketing stratégia múlt héten egészen izgalmasan indult, jófejnek tűnik a tanár, és érdekes volt az óra is - meg értettem is, h miről beszél, uh összességében jó volt. Tegnap már jobban belecsapott a lecsóba néhány marketing elmélettel, amikre nagyon kellett koncentrálnom, h megértsem,h miről is beszél. Többé-kevésbé sikerült, de biztosan kell még vele extrába foglalkoznom, h mindig képben legyek. Csak a végén lesz majd belőle vizsga, meg persze jól teszi az ember, ha bemegy előadásokra, és van jó néhány megadot irodalom is, uh ehhez olvasni kell és memorizálni.

A mai már egy szeminárium volt, de mivel a tanárnak egyéb elfoglaltságai lesznek, ezért kicsit átütemezte az órákat, és most egy dupla órával indított. :)
Itt is értettem, h mikről beszél, de azért a végére itt is jó kis fejfájást kaptam, mert nagy odafigyelést igényelt, h értsem miről beszél. De ez a fazon is jófejnek tűnik. Mondta, h nála nincs vizsga, és ha megtartottam azt a beszámolót, ami kötelező a tárgy teljesítéséhez, akkor nem gond, ha a végén már nem leszek ott az órákon, ha esetleg haza kell utaznom. Itt is az órákon ott kell lenni, és mindenkinek választania kell a megadott témakörökből, és arról kell egy 20 perces összefoglalót tartania, uh itt az évközi munkát az teszi ki, h erre a kiselőadásra kell felkészülni, utána olvasni a témának.

Eddig arra jöttem rá, h sok energiát emészt fel, h megértsem, h mit mondanak az órákon, aminek a vége mindig fejféjés lesz a nagy koncentrálás miatt, de remélem, h ez idővel változik majd. Ugyanis jövő hét hétfőn már lesz szakmai német órám is, amit azért vettem fel, h a szakmai témákban jobban otthon legyek, és olyan szinten tudjak visszaválaszolni, mint ahogy elmondják a tanagyagot is az órákon. Megremélhetőleg a fejfájásaimon is tud segíteni azzal, h természetesebbé válik számomra, ha szakmai német szövegeket kell hosszabb ideig hallgatnom.

Vizsgákat tekintve eddig azt tudom, h febr.8-án és 15-én lesz majd egy-egy, uh ez azt is jelenti, h az otthoni félév kezdésből 2 hetet ki kell hagynom. Ami nem túl jó, de még épp belefér. Aztán majd ha kiderül a következő féléves órarendem, akkor úgyis szólok majd emiatt a tanároknak otthon.

Végre erre a hétre derűs, napos időt jósolnak!

Most is szépen süt a nap, uh egy rövid ebéd utáni ejtőzés után bakancsot veszek, és elmegyek kirándulni ismét Grunewaldba.
Végre nem esik az eső, hanem csak a szél fúj egy kicsit, uh ezt muszáj kihasználni! A kastélyok meg hétfőn zárva vannak, uh maradt az erdő. ;) De hátha lehet majd megint egy kicsit vadat lesni. Ma reggel is az s-bahnhoz menet láttam egy harkályt.

Most már a képeket is meg tudjátok nézni picasan!