Már az időjárás jelentésből tudtam, hogy csütörtökön elég esős idő lesz, uh erre számítva inkább jó sokáig aludtam. Az eső egész délelőtt zuhogott, de ami "kötelező program" volt, hogy bemenjek a városba a koli adminisztratív ügyeit intéző hölgyhöz (Frau Steinbrückhöz), azt délután is meg tudtam tenni, mert du. is volt fogadó órája.
Uh olvasgattam inkább felkelés után, meg néztem ahogy esik az eső, és csak bízni mertem benne, hogy mire el kell indulnom, addigra legalább egy kicsit abbahagyja.

Szerencsére délelőtt (meg este) kieste magát, és mire útnak indultam, addigra már csak a szél fújt. Meg is lepődtem ezen, mert nem is számítottam rá, így nem is volt tervem, hogy merre menjek, ha végeztem Frau Steinbrücknél. Végül az lett belőle, hogy visszamentem a Zoologischer Gartenhez, mert szerdán a hazafelé buszozás közben láttam ott a környék egészen jó vásárolgatós helynek tűnt, uh azt indultam el felfedezni.
Persze nem csak  boltokat róttam, hanem ha már ott voltam, akkor közelebbről megnéztem magamnak a Gedächtniskirche-t is.

Ez az a templom, amit a lebombázás után nem állítottak helyre, hanem meghagyták akkori állapotában a templomtornyát, és csak köré építettek egy újabb harandtornyot, meg egy másik épületrészt (amiben nem tudom mi van, mert csak kívülről láttam).
Aztán eszembe jutott, h folytathatnám a tegnap megkezdett fal felfeező utat. De most a belváros felől indultam.

Azt olvastam, h a Potsdamer Platz közelében van vhol a Chechpoint Charlie nevű egykori amerikai határátkelő, de azt nem sikerült megtalálnom (na majd legközelebb). Ahogy feljöttem a metroból ott még nem a határátkelő volt, csak ott is meghagytak egy kis szakaszt a falból (itt már eredeti állapotában, de persze ezt azóta tuti még többen összefirkálták, mint eredetileg volt), és voltak közötte kis információs táblák fényképekkel arról, h milyen volt a fal idejében egy-két tér, utca, és milyen ma.
Ja, és a legmókásabb, h ott ült egy srác régi amerikai katonai egyenruhában egy kis pult mögött, ahol pecsétel az útleveledbe. :)
(az East Side Galerynél is volt ilyan az ajándék boltban, csak ott simán az eladó pecsételt)

Útközben voltak kis táblácskák, h "berliner mauer walk", azaz berlini fal séta, uh követve a táblákat visszaérkeztem a Brandenburger Torig. Most jobban körbe lehetett járni, mert amikor hétfőn ott voltunk, akkor körbe kellett kerülni az épület tömböt, mert vmi rendezvény után nagyon takarítottak, meg színpadot szedtek még szét.
Át sétáltam alatta, és jól megnéztem magamnak. Igazából közelről semmi különös nincs rajta, 2 oldalán van 1-1 vmilyen görög szobor, és belül a falakon pedig domborművek, amikről nem tudtam kivenni, h mit ábrázolnak. De az ilyeneknél már csak az szokott lenni, h vmi nagyon magasztos és dicsőséges dolgot akarnak megörökíteni. Mindenesetre nagyon szépen karban van tartva maga az egész kapu, tisztára olyan kinézete van, mintha nem rég készült csak volna el. Egyedül a tetején lévő lovasfogatos szobor árulkodik róla, h azért nem mai darab. :)

Előtte van a Pariser Platz, ami körbe van nagykövetségekkel. Meg ott a környéken is van még néhány. Itt van a magyar követség is (nézzétek meg a fotók között), meg rábukkantam egy herendi polcelán boltra a tér egyik sarkában. Meg itt van még az európai unió bizottségának is egy épülete, uh igazán diplomata negyed. :)

A fáradtság és az éhség elindított a kolifelé, uh még útközben beugrottam az egyik közeli boltba, és hazaérve neki álltam vacsorát készíteni.

Este még beszéltem Lacival, aki azt mesélte, h otthon nálatok szinte nyári meleg volt. Kis mázlisták- gondoltam magamban. Itt egész nap majd lefagy az ember, ott meg 28 fok van.
De szerencsére ma reggel, mikor felébredtem a hasamra éppen nem, de az ablakon ide is besütött a nap. :) És még ha nincs is 28 fok, csak 12, de azért így sokkal jobb, mint esőben fázni. És ahogy látom, hétvégére is egészen napos időt mutat az előrejelzés, ami csak kedvez a további városnézésnek! :)

Ebédelek, aztán újra útnak indulok. De majd jelentkezem hamarosan.

Lassan már egy hete Berlinben vagyok, és egészen kezdem megszokni a város. Na, azt nem mondom, hogy ismerem minden zugát, de azt hiszem elég sok mindent láttam már.

Egészen fura, hogy itt az időjárás felváltva játsza azt, hogy egyik nap esik, és fúj a szél, a másiknak pedig süt a nap. Tegnapelőtt kellemes sétálós idő volt, aztén tegnap délelőtt nagyon zuhogott az eső, de délután már csak a szél fújt, aztán ma délelőtt szerencsére ismét egy napsütéses nap van.

Kicsit térjünk vissza a tegnap előttre, azaz a szerdára.
Miután délelőtt sikeresen bejelentkeztem a közelünkben lévő Bürgeramtnál (olyan mint otthon az okmányiroda), mivel egészen barátságos idő volt, úgy döntöttem, hogy ezt kihasználva délután valamerre muszáj egy hosszabb sétát tennem. Ebéd után nézegettem egy darabig a térképet, meg az internetet, hogy merre is induljak, és arra jutottam, hogy akkor felfedezem a berlini falat. (vagy legalábbis, ami még ma is látható belőle)

Olvastam, hogy van többféle séte is, amit ajánlanak, ha végig, akarunk menni a fal egykori vonalán, uh abból ki is választottam a leghosszabbat, gondolván, hogy ki tudja meddig lesz ilyen szép idő, és felültem az S-Bahnra, hogy belevessem magam Kelet-Berlinbe.
(arra ugyan a nap végére rá kellett jönnöm, hogy a kiszemelt útvonalnak még a harmadát sem tettem meg, de így is borzalmasan elfáradtam estére)
Az S-bahnnal utazva is már sok nevezetességet lehetett látni (tv torony, bundestag, berlini dóm), uh még örültem is neki, hogy úgy döntöttem, hogy nem a belvárosból kezdem a sétát. Amiatt utaztam el a Warschauer Str.-ig, mert annak a közelében van az úgy nevezett East Side Galery (amiről szintén egy kis ismertető füzetben olvastam először).

Itt a fal az eredeti helyén áll, de arról híres ez a hely, hogy miután lebomlott a fal a világ részéről rengeteg művész jött, hogy a falra festhessenek. És most ilyen olykor absztrakt, olykor karikatúraszerű festményekkel van tele a falnak ez a leghosszabban az eredeti helyén meghagyott része. Most is voltak ott olyanok, akik éppen alkotás közben voltak, szóval időnként kerülnek fel teljesen új képek is, de a régieket is a feliratok tanusága szerint mindig resteurálják, felújítják.
Nekem nagyon sok tetszett, de most nem kezdem el ide bemásolgatni őket, hanem inkább nézzétek meg őket képeim között.

Közben persze a fal sem volt végig összefüggő, mert vágtak ki szakaszonként belőle egy darabot, h kilehesen sétálni a Spree-hez is. Meg persze azért is, hogy ráláthassanak az emberek a hídakra is. Volt ott egy tábla, ami korhű fényképpel illusztrálta az egykori helyzetet, hogy hol volt a fal, és hogy a közeli híd (amit én is lefényképeztem) volt a határátkelő. Leírták azt is, hogy nem elég, hogy ott volt a fal egészen határozott határvonalként, de ott volt még a Spree is, mint egy természetes határvonal. Így ha vki vhogy még is átjutott a falon, annak még a folyóval is meg kellett küzdenie, és a túlpartra való kiúszás sokaknak nem sikerült. Szerencsére nem tudom elképzelni, milyen lehetett, amikor állt a fal, (meg nem is emlékszem, h 3 éves koromban mi történt körülöttem) de biztos, hogy nagyon kemény lehetett azoknak az élete, akik abban az időben a fal árnyékában éltek.

Végigsétálva az East Side Galery mellett egyre inkább közeledtem a TV toronyhoz, de azért még kicsit arréb volt. :)
Útközben kicsit letértem a tervezett séta útvonaltól (de találtam egy újabb szép parkot a végében egy jópofa szökőkúttal), meg a cipőm is már nagyon nyomta a lábamat, uh inkább felültem egy buszra és elmentem vele az Alexanderplatz-ig.

Nem tudtam mi van ott olyan érdekes, de mivel annyi helyről hallottam, hogy az itt egy elég központi hely gondoltam, akkor csak lehetett ott vmi, amit érdemes megnézni. És tényleg volt is. :)
Ahogy odaértem világossá vált, h miért olyan központi ez a hely. Itt van a tv torony, meg a berlini Rathaus (városháza), előtte egy szép szökőkúttal, és a tér másik oldalán egy régi,de szépen megörzött templommal. Mindemellett rengeteg üzlet van itt körbe a téren, és egy csomó busz, villamos és metro vonal találkozik itt, nem is beszélve már az s-bahn álllomásról. Viszont mire ideértem addigra a lábam már nem annyira szeretett volna sétálni, de én még mentem volna, mert az induláskor az S-bahnból látott berlini dóm kupoláját most már egészen közelről is láttam, de jobbnak láttam, ha megint felülök egy buszra, és most már a koli felé veszem az utam.

És igen jó választás volt a 200-as busz, mert arról is lehetett még egy jó pár érdekességet látni. Itt is vannak emeletes buszok (mint Londonban a double decker-ek), amiket itt metrobus-nak hívnak, mert a metro vonalán járnak nagyjából, és ahhoz adnak kiegészítést. Szóval egy ilyen metrobusz emeletéről még hazafelé sikerült megszemlélni a dómot, a bundenstagot (parlament), a Humboldt Egyetemet, és az állatkert japán stílusban épült egyik bejáratát.

Azt hiszem egészen látnivalókban gazdag napot zárhattam, és utólag nem is bántam, hogy nem mentem végig a kitűzött berlini fal menti útvonalon. Lesz még rá lehetőség.
Mint pl. ahogy azt tegnap is tettem. De ez már egy újabb bejegyzés lesz. :)
 

Majd megfeledkeztem róla, hogy várok mindenkit szeretettel Berlinbe!

A címet már megírtam, és a szobámba el lehet néhány éjszakát tölteni polifoammal és hálózsákkal (vagy a kiváltságosoknak velem egy ágyban). Mert itt a koli területén belül 12 lakó épület van, és azokon belül az egyes szintek alkotnak egy egységet, amihez csak az ottlakóknak és a takarítónőknek van kulcsa (de a szobához csak a lakójának). Szóval nekem úgy tűnik, hogy afféle appartmanként működnek itt a dolgok, hogy vannak közös használatú helységek (fürdő, konyha), de a szobájában mindenki azt csinál, amit akar.
 

Nyilván egy egész diákcsoport feltünő lenne, de 1-2 embert vendégül tudok látni.
Csak szóljatok időben!
 

A megérkezés simán ment, a busz időben ideért, szerencsére nem volt tömeg a buszon sem, uh kényelmesen tudtam utazni a lehetőségekhez képest.

Amikor vasárnap megérkeztem Kriszti kijött elém a buszpályaudvarra és sikeresen elkutyagoltunk a koliig, ahol viszont legnagyobb meglepetésemre a bejárati kapu közelében nem igazán láttunk semmi recepció, vagy porta félét, ahonnan a szoba kulcsomat elkérhettem volna. Egy kis bolyongás és néhány helyi fiataltól való segítségkérés után nagy nehezen kiderült, hogy ki is fogja a kulcsot odaadni, és el is foglaltam a szobámat.
A csomagokkal való mászkálás eléggé izzasztó volt, uh egy zuhany és némi szusszanás után azért rájöttem, h én vasárnap nem nagyon fogok várost nézni.

Így csak az lett belőle, hogy Kriszti kedvesen meghívott magához vacsorára, amit örömmel elfogadtam, és mivel odáig gyalog mentem közben nézelődtem. A Deutsche Oper-en kívül nem sok látványosságot láttam, de legalább felfedeztem a környék elérhető közelségben lévő boltjait. Kriszti ott lakik az egyetem mellett, uh tegnap már az is megszemléltem messziről, ma pedig már egy kicsit belülről is.
A gyors vacsora után egy kis késéssel, de megérkeztünk a misére is. Az a fura itt, hogy alig találni katolikus templomokat. Van egy csomó evangélikus és református, de a katolikusok, mintha egy kicsit háttérbe lennének szorítva...Az is csoda volt, hogy még vasárnap estére találtunk misét a neten, mert a legtöbb katolikus templomnál csak vasárnap délelőtt volt egy mise, és az is csak egyszer.
De lényeg, hogy megtaláltuk azt ahova szerettünk volna menni, és szerintem egészen jó mise volt. Bár nem teljesen értettem minden részét... :)

Este még egy kicsit átrendeztem a szobámat, aztán mentem is aludni, mert mára azt terveztem, hogy 9-re bemegyek az egyetemre, hogy befizessem a Semesterticketem árát.
Ugyan a 9-ből inkább fél10 lett,de így sem maradtam le semmiről, mert 10től volt a beiratkozás, és így legalább nem kell olyan sokat várakoznom.

Túl sok izgalmasat nem mondtak el, leszámítva azt, hogy hogyan lehet elintézni az egyetemen való wifi igénylést, mert az információk többsége benne volt abban a füzetkében, amit még a nyáron kiküldtek. Utánna még kitöltöttük (aki még nem tette meg) a beiratkozási nyomtatványt, és szerencsére ebben a félévben már adtak cserébe egy olyan kis papírkát, amit egy hónapig tudunk használni a bérletünk helyett. Ugyanis amíg el tudja intézni az ember a Semesterticketjét (diákig. és berlini bérlet és könyvtári belépő egyben) az kb. 1,5-2 hét, addig viszont vennem kellett volna nem túl olcsón heti bérleteket. De a mai napban is volt olyan szép dolog, amit Isten nekünk küldött, uh ezt az összeget így meg lehetett spórolni.

Délután a hosszabb városnézés ismét elmaradt, mert megfájdult a lábam, de az egyetemtől a  Brandenburger Tor-ig elsétáltunk Gáborral. Gábor egy cseh egyetemre ját, de valójában szlovákiai magyar, és tök véletlen ült csak le mellém a beiratkozáskor, mert éppen volt ott egy szabad hely. Szóval ezzel a kis sétával eléggé lefárasztottuk magunkat, mert Gábor csak ma reggel érkezett, és tök álmos volt, nekem meg fájt a lábam, uh inkább mindaketten kihagytuk a délutánra szertvezett Uni-Rally nevű programot, mert mert eegyébként is elkéstünk róla. (valahogy közelebbinek tűnt a térképen a Brandenburger Tor)

Még hazafelé jövet körbenéztem a boltokban, hogy megismerkedjek az itteni árakkal (ami többé-kevésbé olyan mint otthon) és vettem némi elemórzsiát.

Lassan vacsora idő, uh megyek is nem sokára  kajálni, csak még előbb feltöltöm az eddig készült képeket, amit lehet az oldalt lévő linken nézegetni! :)

 

Tegnap mivel vasárnap volt Krisztivel (egy magyar lány, de már 1 hónapja itt van) elmentünk templomba és annyira az adott naphoz illő prédikációt tartott az atya, hogy egyészen meghatódtam. Arról szólt, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, és bízunk Istenben, akkor Ő mindig juttat számunkra mindennap egy akárcsak egy egészen kis apróságot is, ami szebbé/jobbá/boldogabbá tudja tenni a napunkat.

Ezért nagyon szeretném megköszönni így virtuálisan is a vasárnapi sok segítséget, azoknak akkikel találkoztam. Köszönöm!!!!!

Különösen 2 embernek:
Kriszti nélkül nem tudtam volna eljutni a koliig, mert hiába nem volt messze a busz állomástól, de a kicsit nehéz csomagokkal nem haladtunk éppen fénysebességgel, és a kb. 20 perces utat 45 perc után sikerült megtennünk.
Valamint Fon-nak (ő egy kínai fiú, akivel egy szinten lakok, bár abban nem vagyok biztos, hogy így kell írni a nevét), mert hála neki teljesen ingyen használhatom az ő wifijét. Nem vagyok egy internetfüggő, de volt valami jó érzés, hogy nem tudok innen a szobámból netezni (pedig még Indiában is lehetet).

Szóval nagyon köszönöm Krisztinek és Fon-nak a segítségét!